Családi kedvencünk a hagymás rostélyos. Főként étteremben esszük, de néha rá tudnak venni a családtagok, hogy felkerüljön az otthoni étlapra is. Sajnos nem tudom megúszni bőgés nélkül. A hagyma az oka mindennek. Az egész húst be kell vele borítani. De nálunk ebből dupla mennyiség fogy. Sütés közben rájárnak a ropogósra, úgy eszik, mint más a chipset.    tovább

Meglehet, most kitagad az egykori általános és középiskolás társadalom finnyásabbik fele, de muszáj töredelmesen bevallanom: ÉN SZERETTEM A MENZÁS KAJÁT. Hú, kijött. Sőt, emelem a tétet: volt olyan étel, melyet a suliban jobban készítettek, mint otthon az anyukám. Az a rántott ton(vagy akármilyen)hal csomókba összeállt, hideg rizzsel és savanyú uborkával – felejthetetlen!  tovább

Gyerekkoromban valamiért azt hittem, hogy a kocsonya napokig készül és hetekig zselésedik, valamint kizárólag a szabad levegőn tud megdermedni, ezért muszáj vele megvárni a téli fagyokat. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. tovább

Bár nagyon szeretem a kávét, ritkán engedem meg magamnak, mert rettentően ideges leszek tőle, még a koffeinmentestől is, de lehet, hogy ez már csak „placebo”. Pedig nagyon jó lenne, ha hozzászoknék, ugyanis több tanulmány is kimutatta, hogy a kávéivás több évet is hozzátehet az életünkhöz. tovább

Többször írtam már, hogy imádom a leveseket. Egy jó fűszeres, forró levesnél nincs is jobb ezeken a hűvös őszi estéken. Viszont mozgalmas életet élek, ritkán van arra időm, hogy órákat töltsek a konyhában, bármennyire is szeretek főzni. Ez a leves alig több, mint egy fél óra alatt elkészül, ráadásul meglepően olcsó. tovább

Ma egy desszertet hoztam nektek. Nyolcezer kalória és tömény élvezet. Azt hiszem, nagy ritkán azért megengedhetjük magunknak, mivel csuda finom és olykor kell egy kis kilengés. tovább

Többször írtam már arról (mit többször, sokszor!), hogy nem vagyok az a kimondott házitündér. Nem sürgök-forgok munka után köténykében, nem varázsolok hat fogást az asztalra minden este, s bizony a lakásunk állapota is azt tükrözi, hogy a helyiségekben bizony élet zajlik. A káoszra cizellált leírást nem tudok adni. tovább

Vicces, de én sokáig csak magában ettem a konzerv tonhalat. Kanalaztam a dobozból és egy idő után rosszul is lettem tőle. Közben úton-útfélen azt olvastam, mennyire jó, mennyire finom a tonhalsaláta, én pedig émelyegve gondoltam vissza. Így persze nagyon nehéz volt és ritkán is fanyalodtam rá. Nem is értettem, miért hangoztatják annyira, hogy milyen jó, milyen finom, milyen egészséges. Aztán egyszercsak jött az áttörés, valahogy véletlenül. Rájöttem, hogy ha a tonhalat ráteszem a salátára, má... tovább

  Van úgy, hogy nem bonyolítom túl a saját életem. Például nem készítek pitetésztát, pláne nem leveleset. Ez utóbbit amúgy is csakis évente egyszer - karácsonykor. Ilyenkor kicsit csalok, és előveszem a kész leveles tésztát, hogy abból készüljön a süti. tovább

Sokszor nehezen viselem az ősz beköszöntét. Elmúlik a nyár szabadsága, vissza kell húzódni a négy fal közé, korán sötétedik és hideg van. tovább