"Valamit még kellene tenni az életemmel, mégnem volna szabad megnyugodni, s ülnitétlenül a napban - mint elkészültkancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és menthetetlenül befejezett! (...)" tovább

"Vannak elhervadt, halott emberekkik már nem sírnak, nem sóhajtanak,kik már nem várnak, már nem küzdenek,kik magukat temetve bolyganak,itt bolyganak. (...)" tovább

"(...) Éljenek, akik meg nem értnek,Hurráh, hurráh.Éljenek, akik a miértnekTitkaiból semmit se kérdnek,Kiknek semmijük se vagyok.Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.(...)" tovább

"(...) Megáradt a Duna,Ellepte a partot -Sosem az történik,Amit ti akartok,Minden sziklagátnálErõsebb az élet -Mindig az történikAmi megtörténhet!... (...)" tovább

"Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermekkit nem zavarnak semmi bús szerelmeks amílyen talán nem valék soha. (...)" tovább

"Az ajtó sóhajt: Istennõ beh rég volt,Mikor még szárnyam lopva drága légyottra tárultÉs halkan összehajlott szent titkot õrizõen.Az ajtó sóhajt: Mire is várok még? (...)" tovább

"Álmodjunk egymással, ó én szerelmesem:Vetkõztessen kezed, vetkõztessen kezem,Rázzuk le magunkról ezt a rút életetS rakjuk fel örökebb világi ékeket. (...)" tovább

"Egy vak galambEgy magos kõkémény kormos peremén -Az sem lenne olyan szegény,Mint amilyen énVagyok Nélküled. (...)" tovább

"(...) Csak sose sírj,Nem volt az élet énhozzám kegyetlen,Csak sose sírj,Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen (...)" tovább

"Bibor vágyaiból a MultnakObeliszkként te megmaradtál:Mályva-szinü, bús asszony-sirkõ,A siromnál. (...)" tovább