Mindenki máshonnan, más csomaggal indul az úton. Van, akit ekkorra már olyan messzire űztek önmagától, hogy nem is emlékszik rá, ki ő. Elvárt szerepe mentén megcsontosodik, ez válik identitásává. Erre rádöbbenni: megrázó felismerés.
Mindannyian különféle élethelyzetekbe kerülünk döntéseink, választásaink eredményeként. Rajtunk áll, önmagunk maradunk-e ezekben. Tudjuk-e, kik vagyunk. Észrevesszük-e a méltatlant. Képesek vagyunk-e határt kijelölni, nemet mondani. S tudunk-e igent mondani önmagunkra, a mélységre és magasságra, a változásra, a másra. Vállalni, elfogadni a meg nem értettséget, az elutasítókat. Álljuk-e a bizonytalanságot, a feszültséget. A változtathatatlannak látszó körülményeket. Vagy a „semmi sem állandó” gondolatát. Elbírjuk önmagunkat? Másképp, hogyan is bírnánk el másokat?
