A hastánc vibrálás, energia, életigenlés. Mindezek mellett kőkemény sport is. Van, aki rajong érte, más nem kedveli, de egy biztos: senkit nem hagy hidegen, ha egy hastáncos hölgy megremegteti azokat az izmait, melyeknek a létezéséről nekünk, egyszerű halandóknak még csak fogalmunk sincs. Pedig a hastánc megtanulható, kortól, testalkattól és nemtől függetlenül. Székely Maya, az egyik legismertebb hazai hastáncos arról is mesélt nekünk, hogyan változtatta meg az ő életét kamaszként ez a mozgásforma, hogy teremthet közösséget a csípőcsavarás és miért vannak gyógytornász tanítványai is.
IgenÉlet: A hastánc úgy csábító, hogy közben nem közönséges. Inkább titokzatos. Te mióta sejtetsz?
Székely Maya: A hastánccal először 14 évesen találkoztam. Előtte sok mindent kipróbáltam: zeneiskolába jártam, kórustag voltam és fuvoláztam négy évig. Néptáncoltam, majd jött a tenisz, kosár- és röplabda. Duci kislány lévén inkább a labdajátékok jöttek számításba, a balett és a ritmikus sportgimnasztika fel sem merült. Egy délután iskolából hazafelé tartva láttam egy hastánctanfolyam hirdetését, miszerint kortól és testalkattól függetlenül bárki elsajátíthatja. Első órától kezdve szenvedélyemmé vált ez a műfaj. A legjobban az tetszett, hogy az órán tanult mozdulatokból otthon kombinációkat, sorokat fűzhettem össze. Tehát az adott eszköztár felhasználásával lehettem kreatív. A gimnáziumi időszakban a gerincferdülésem miatt évekre felmentettek testnevelésből, de úgy alakult, hogy az utolsó félévben a tesiórák felét megkaptam, hogy tanítsam be a lányoknak a szalagavató táncot, amivel be is kerültünk a legjobb szalagavató táncok gálájára. A hastánc megváltoztatta az életemet. Teljesen átformált. Testileg és lelkileg is. Tartást, önbizalmat és nőies mozgást nyertem általa.
Termékenységi szertartás
IÉ.: Honnan ered ez a gyönyörű mozgásforma?
Sz.M.: Több ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika és Egyiptom környékén kezdték egymás között táncolni a nők. Gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezetnek vissza. Az orientális tánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához - az arab esküvők szinte elképzelhetetlenek hastáncos nélkül, aki a kapcsolat termékenységét szimbolizálja. Sokféle kultúrából építkezik. Hordozza az ókori egyiptomi és indiai termékenységi papnők, az Indiából elvándorolt cigány törzsek, az észak-afrikai perzsa népek, beduin törzsek, a török, görög és balkáni népek táncainak elemeit is.
IÉ.: Ha ennyi hatás formálta, biztosan vannak különböző irányzatai a modern korban is. Te melyiket követed?
Sz.M.: Igen, sok irányzat van. Kiemelném a klasszikus egyiptomi stílust, a modernebb törököt, a törzsi vonalat és a fúziókat.
Igazából a hastánc olyan szabad műfaj, amely bárhol és bárki által alakítható. Ezért is formálhatja akár egy korai, domináns oktató, vagy akár a nemzet temperamentuma. Dél-Amerikában például az ottani emberek vérmérsékletének és muzikalitásának eredménye egy hihetetlenül dinamikus, technikás hastánc. Míg Oroszországban inkább a balett és a nők önállósága, magabiztos kiállása hat rá. Az amerikaiak rájuk jellemző módon, sokszor grandiózus show-vá emelik a műfajt, a Bellydance Superstars, majd később a Bellydance Evolution világhírnévre tettek szert. Törökországban a sztártáncosok például jellemzően vékonyak, gyors mozgásúak. Modern műsort adnak elő, gyakran akrobatikus elemekkel fűszerezve. A stílus eredeti formáját Egyiptomban találjuk meg, ahol évente több fesztivált szerveznek a külföldi táncosoknak. Itt töltekezhetünk a klasszikus mozdulattárból, és valóban áthat Kairó különleges hangulata. A gálaesteken lehetőség nyílik arra is, hogy élőzenére, zenekari kísérettel lépjünk fel. Én a klasszikus egyiptomi vonalon kezdtem, melyet Tia hozott be Magyarországra. Hat alkalommal jártam Egyiptomban, ahol fesztiválokon és workshopokon vettem részt. Fontos és meghatározó része a stílusnak, amit táncolok, ahogy az élet minden területén, a megújulás. Néhány év után elkezdtem keresni a saját stílusom, részben más táncok mozdulattárának bevonásával. 2012-ben végeztem színházi táncos szakon, ahol a balettal, kortárs-, színpadi és jazztánccal, valamint a néptánccal ismerkedtem meg.
Ahány táncos, annyiféle
IÉ.: A más műfajokból vett tapasztalataidat be is építed?
Sz.M.: A hastánc rendkívül jól fuzionálható, gondolok itt egyrészt a zenei kreativitásra - pl. hastánc basszusgitár kísérettel, vagy dubstep zenére -, másrészt bármilyen más táncműfajjal remekül kombinálható: ilyenek a tango-hastánc vagy salsa-hastánc. Összefoglalva: a saját stílusomat a modern egyiptomi és a fúziók jellemzik, de minden érdekel, ami újító és kreatív.
IÉ.: Jártunk már egy-két helyen, ahol vacsora közben fellépett egy-egy hastáncos hölgy. Azt tapasztaltuk, hogy a nők vagy zavarban vannak, vagy utálkozva néznek a táncosnőre. A férfiak viszont kocsányon lógó szemekkel bámulják. Miért reagálunk különbözőképpen a látványra, az élményre?
Sz.M.: A hastánc annyiféle, ahányan táncolják. A táncos tölti meg tartalommal, ám ez felelősség is egyben. Ezért lehet egy előadás nagyon finom, lágy, nőies, de egyben visszafogott, egy másik szexi, erotikus, egy harmadik szólhat csak a zene szeretetéről, a tánc öröméről. Én az első és a harmadik kategóriába sorolnám magam, tehát visszafogott, nőies, illetve vidám előadásokra törekszem. Ezenkívül számomra nagyon fontos, hogy az előadásom technikás legyen. Üljön ott akár nő, akár férfi, essen le az álla! Ne is legyen ideje elővenni a sztereotípiákat. Sokkal jobb, ha azt hallom: „Te jó ég, ezt hogy csinálja?! Nééézd, hullámoztatja a hasát, mintha egy UFO lenne benne!" Az éttermi tánc a szórakoztatásról szól. Senkinek a párját nem szeretném elcsábítani. Mutatja ezt akár az is, hogy a párnak mindig a női tagját kérem fel. Csak akkor táncolok a férfival, ha a nő kifejezetten ragaszkodik hozzá. Ahol a kapcsolat a bizalomról, szerelmen kívül haveri viszonyról is szól, ott a nő kacagva löki ki a székből a párját, és már kamerázza, ahogy az kvázi bohócot csinál magából tánc közben. A legjobbak a születésnapok, mikor a feleség szervez a férjének meglepetés-hastáncosnőt. Kedves gesztus, amivel azt mondja: nem vagyok féltékeny rád, megbízom benned. A fergeteges hangulat garantált, amikor a műsor átcsap rögtönzött hastáncoktatásba, ahol az ünnepelt és barátai hullámoznak, köröznek a csípőjükkel és „dobálják a hajukat”.
Az egyik legszebb szülinapi meglepetés az volt, mikor a feleség a rendezvény előtti hetekben titokban betanult nálam egy koreográfiát, amit duóban adtunk elő, ráadásul ő hosszú fekete parókát húzott, így elsőre le sem esett a nézőknek, hogy nem a profi hastáncos együttes egy tagját látják a színpadon. Aztán persze lekapta a parókát; az ováció hihetetlen volt.
IÉ.: Ahogy mesélsz, úgy tűnik, a hastánc valóban olyan energiabomba és boldogságkoktél, hogy receptre kellene felírni mindenkinek. Mégis, mi az, ami miatt a leginkább szereted?
Sz.M.: Szeretem, hogy teljesen átmozgat. Olyan, mint egyfajta gyógytorna. Gyakran jönnek is hozzám azért a lányok, mert gyógytornász javasolta ezt a mozgásformát, a gerincre gyakorolt jótékony hatása miatt. Sőt, gyógytornász tanítványom is van.
Ugyanakkor elég intenzív is, tehát jól meg is izzadunk az órák végére, s nem ismeretlen az izomláz sem egy jó tréning után. Szeretem a közösségformáló erejét is. Az órákon felszabadult és laza a hangulat, a kemény munka ellenére. Van, aki csak a mozgás kedvéért jár, úgynevezett technika órákra, ahol nincs koreográfia, tehát nem kell memorizálni semmit, csak élvezni a mozgást, és egész órán jó zenék szólnak. Vannak, akik szívesen fel is lépnének, ők jönnek a koreográfia órákra is, velük számos rendezvényre, versenyre járunk. Jó érzés együtt készülni, izgulni és osztozni a sikerben. Szeretek koreografálni. Megtetszik egy szám, és már azon agyalok, mit táncolnék rá, milyen csoportbontásokat raknék bele, hogy mutatna ez színpadon, milyen ruhában lennénk… Percek telnek el, mire visszazökkenek a jelenbe, ami akkor épp a mosogatás például.
Szeretem feszegetni a határokat. Amikor van egy abszolút nem hastáncos zene, ugyanakkor olyannyira inspirál, hastánc-kompatibilisnek ítélem, hogy modern hastánc koreográfiát KELL rá kreálnom.
IÉ.: Említetted, hogy a tanítványaiddal versenyekre is jártok. 2005-ben megnyerted a Miss Hastánc Hungary versenyt. Miért fontosak ezek a megmérettetések? A táncos társadalomban megnő a presztízse a győztesnek, vagy elsősorban a magad elismerése miatt fontos?
Sz.M.: A versenyek szerintem a színpadi rutin megszerzése miatt fontosak. Engem olyan szempontból is segítettek ezek a megmérettetések, hogy a „határidő” miatt elkészült az a bizonyos szóló, ha jött a szikra, ha nem. Ha az ember tudja, hogy hamarosan ki kell állnia azzal a produkcióval a zsűri elé, akkor kihozza magából a legjobbat, és sokkal nagyobb sebességre kapcsol a gyakorlás terén is. „Miss Hastánc Hungary-királynőnek” lenni hatalmas megtiszteltetés. Azóta számos országban vendégszerepeltem, részben az elnyert címnek köszönhetően. Hazai és külföldi versenyek zsűrijének munkájában is gyakran részt veszek; próbálom a versenyzőket építő kritikával és hasznos tanácsokkal ellátni. Tisztelem a versenyzőket, mindig értékelem a befektetett munkát, illetve a kezdő táncosoknál különösen azt, hogy a félelmeiket leküzdve kiállnak több száz ember és a zsűri elé. Úgy gondolom, már az, hogy az ember hónapokon keresztül készül, majd kilép a színpadra és bemutatja az adott koreográfiát, hatalmas élmény, az elért eredménytől függetlenül. Ez hajtja az embert. Persze a táncos társadalomban is van értéke egy-egy győzelemnek. Mondjuk a Youtube is sokat segít a presztízsnövelésben, mert egy táncosnő videóit megtekintve mindenki eldöntheti, hogy mennyire tetszik neki az adott stílus, technika, előadásmód.
IÉ.: Az utóbbi években mintha a reneszánszát élné a tánc Magyarországon. Egyre többen táncolnak. Főleg nők, de a társastáncokat férfiak is előszeretettel gyakorolják. Oktatóként mit tapasztalsz, milyenek a mai nők? Felszabadultak, gátlásosak, magabiztosak, visszahúzódók?
Sz.M.: Személyiségfüggő. A tanítványaim között vannak felszabadultak, gátlásosak, magabiztosak, visszahúzódók is. Én például soha nem voltam az, akire azt mondod: „Na, ő színpadra született”. Ha gyerekként be kellett mutatni valamit - legyen az versmondás, fuvolán eljátszani egy darabot - úgy kellett tolni, győzködni. Gimnazistaként gyakran kellett felolvasnom az esszéimet, de annyira zavarba jöttem ettől, hogy szinte megfulladtam. A végén a szüleim kérték meg a tanárnőt, hogy mentsen fel a szereplés alól. Szóval én innen indultam. Most ott tartok, hogy ha Brazíliában vagy Dél-Koreában hatalmas közönség előtt táncolok egy óriási színpadon, megvan bennem a kellemes izgalom, szükséges drukk, adrenalinlöket, de pánikot egyáltalán nem érzek. Ha a workshopokon nagy tömeg előtt beszélek, az sem hoz nagyon zavarba. Ezt a fejlődést egyértelműen a hastánc számlájára írom. Aki elkezd táncot tanulni, abban valószínűleg megszületett az elhatározás, hogy megnyíljon, magabiztosabbá váljon, szert tegyen nagyobb testtudatra, kontrollra a teste felett. Vagy legyőzze félelmeit a szerepléstől.
IÉ.: Egy ilyen vibráló közegben élő nőnek, mint te, a táncon kívül mi vonzó? Szerinted mitől szexi egy nő és egy férfi?
Sz.M.: Sok mindentől lehet... De a legfontosabb - ez persze az én véleményem -, hogy nem lehetünk mindenki számára vonzók. Tehát lehetek bármilyen bomba formában, illatozhatok, lehetek csinos, intelligens, egyszerűen van, akinek nem lehetek szexi, vonzó. Ezt el kell tudni fogadni. Viszont, akiben megvan a fogékonyság felém, annak olyan dolgok lehetnek vonzóak bennem, amire nem is gondolnék. Visszatérve, vonzó mindkét nemben a magabiztosság...ennek több összetevője van...magamból kiindulva, én akkor vagyok magabiztos, ha felkészült vagyok, pl. volt időm összeszedni a gondolataimat, a külsőmet is rendezni tudtam reggel, és úgy megyek el otthonról.. Ugyanakkor a magabiztossághoz hozzátartozik, hogy az ember törődik magával. Kilépve a mókuskerékből, szán időt magára. Új dolgokat tanul, kikapcsolódik, felfrissül az élmények által. A tánc ilyen szempontból is zseniális: testi, lelki és szellemi felfrissülést is biztosít egyben. Szexi az önállóság és a "tudom hova tartok". Értem ezalatt, hogy van álmom, van elképzelésem, mit szeretnék az élettől, kisebb és nagyobb célokat tűzve magam elé. Képes vagyok álmodozni, és néha a magam útját járni. Itt jön az önállóság rész. Szerintem szexi, ha egy nőnek van hobbija, van szenvedélye, és nem csak arra vár esténként, hogy a férfi hazatérjen. (Nyilván ahhoz, hogy ez szexi lehessen, kell, egy olyan pár, akinek szintén van szenvedélye, vagy szexinek tartja a párja élményektől csillogó szemeit, mikor hazatér... ) Egy párkapcsolatban épp olyan fontosak a közös élmények, mint azok, melyeket nem a társunkkal együtt éltünk meg (pl. táncóra, vagy zenekari próba, vagy lehet ez bármilyen program), mert ezek által frissülnek a mindennapok, így lesz újra izgalmas, újdonság a kettesben töltött idő is. Végül, de nem utolsó sorban, szexi (számomra legalább is), ha valakiben van egy kis őrültség. Ha nyitott. Ha kreatív. Ha izgalmasak vele a mindennapok. Mondjuk, felvetem, hogy üljünk ki a Szabadság hídra, fújjunk buborékot, és közben játsszunk szóláncot. Ha gondolkodás nélkül azt mondja "jó, miért is ne", esetleg még tovább is fűzi a saját ötleteivel, az nagyon szexi.
Maya elérhetőségei:
http://www.mayadance.hu/
