Náray Tamás Utolsó reggel Párizsban című könyvét olvasom ebben a tikkasztó kánikulában. Rendkívül unalmasnak találom, a „suszter maradjon a kaptafánál” tipikus példájának: autószerelő maradjon az autószerelésnél, divattervező a ruhatervezésnél, az író pedig az írásnál. Mégis sikerült találnom benne egy teljesen értékelhető bekezdést a maga közhelyességével, ami mégis hatásos.

„A világ mindig ugyanaz marad. A változások néha túl gyorsan jönnek, és legtöbbször csak a felszínt érintik. A nagy viharok képesek csak felkorbácsolni a folyókat, de azok után idő kell, míg újra letisztul a víz és a hordalék ismét a helyére, a mélybe süllyed.”

Naivitás lenne azt hinni, hogy ez igaz? Remélem nem.

Szilvási-Kassai Eszter