Megházasodtak, mert abban a pillanatban, végül is, jó ötletnek tűnt. Látszólag nem szólt ellene semmi. Egyik sem érkezett teljesen üres kézzel, mindkettő hozott valamicskét. Ezeket összerakva már egész komfortos kis infrastruktúrát lehetett kihozni: jó helyen lévő kéglit, egy-két normálisabb autót. Később a gyerek(ek)nek jó óvodát, iskolát, magánórákat. Idővel szép házat építettek, gyarapodtak tovább.
Az utódok már nagyobbacskák lettek, vagy még csak azok sem. Kezdett szűkössé válni a világ. Bonyolult lett a logisztika. Mindenki folyton fáradt volt.
Mielőtt teljesen megőrült volna, apa elkezdett levegő után kapkodni, kicsit kidugni a fejét rendszerből. A családi feladatmegosztás okán talán kicsit könnyebben megtehette, vagy egyszerűen a szocializációjánál fogva hamarabb mert lépni. Változtatni szeretett volna, mielőtt megfullad. A problémákat még kereste, nehezen fogalmazta meg, de már ventillált. Lépett saját magáért. Levegőhöz jutott. Észrevette a kolléganőjét. Aki reagált az ő szabadszemű tekintetére. Eszébe jutott a volt barátnője, aki már réges-régen megházasodott, s van néhány gyereke, házassága pedig olyan, amilyen. Egyre többet gondolt arra, mi lett volna, ha annak idején nem ijedt volna meg a saját árnyékától, s feleségül merte volna venni a barátnőjét. Aki hozzá akart ugyan menni, de lánykérés híján és türelme fogytán úgy döntött, inkább olyat választ, akivel családot is lehet alapítani. Emberünk ugyanis akkor még nem állt készen a házasságra. Aztán pár év múlva mégis elköteleződött. Amellett, aki éppen mellette volt. Aki pont jókor jött. Minden haverja rég házas volt már, s egyébként is, ekkorra elég érettnek tartotta magát a családalapításhoz.
A nő sokáig lebegett a rózsaszín ködben: férjhez ment, gyereke, infrastruktúrája, ezáltal társadalmi státusza lett. A tennivalók, amelyek egy kisgyerekes családdal járnak, teljesen kitöltötték az idejét. Nem maradt idő gondolkodni. Nagy ritkán akadt egy-egy könnyű kikapcsolódás a férjével, de mire ráhangolódhatott volna, ismét a hétköznapok darálójában találta magát.
Nem értette, mitől lett olyan kedvetlen egy ideje, hová tűnt a lendülete, lelkesedése. Próbált változtatni. Figyelni magára. Közös programokat szervezni. Még jobban megfelelni. Olyan elfoglaltságot találni, ami összeegyeztethető a családi időbeosztással. Korán kelt, futott. Nem tudta megfejteni az okát, mégis mitől volt egyre feszültebb, mitől is lett volna jó neki. A gyerekei szerették. A férje igyekezett.
A rendszer üzemszerűen működött.
Hol veszett el a fény? Világított valaha?
(Az írás 2017. április 14-én jelent meg.)
