A magyar néplélek és a kutyafajták

jan. 30., 2017

A magyar néplélek és a kutyafajták

Szorosan számítva kilenc olyan kutyafajtát ismerünk, amit hivatalosan magyar fajtának ismer el a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI). E kutyafajták mindegyike munkakutya, vadászati vagy terelőmunkára alkalmas állat. Milyen összefüggéseket találunk a magyar kutyafajták és a magyar néplélek között?

Ha a világon bármely népre gondolunk, akkor szinte biztos, hogy eszünkbe jut néhány jelző, amit hozzájuk társítunk. Az angolok kimértek, az olaszok tüzesek, a németek precízek. Biztos, hogy van olyan angol, aki cseppet sem kimért, van olyan olasz, aki hűvös és rideg, vagy olyan német, akinek az élete merő káosz, ám az is biztos, hogy a néplélek létező, ismert és meghatározó fogalom. Mi, magyarok milyenek vagyunk? Okosak, jó vendéglátók, szorgalmasak, szabadok, furfangosak, találékonyak, munkaszeretőek. Milyen különös, hogy ha ezeket a jelzőket kutyafajtákat illetően kellene kiosztani, akkor bizony sorra vehetjük az összes magyar fajtát. Melyek is ezek?

Drótszőrű magyar vizsla

Viszonylag fiatal fajta, hiszen a nála sokkal ősibb rövidszőrű magyar vizsla hidegtűrő, vastagabb szőrű, kissé erőteljesebb testfelépítésű rokona, melyet a II. világháború környékén tenyésztettek ki és 1966-ban ismerték el önálló fajtaként. A legjobb vadászkutyák egyike, a zsákmány jelzésében, felkutatásában és apportírozásában is segítségére van gazdájának. Mindemellett családi kedvencnek is alkalmas, de mozgásigénye rendkívül nagy, ezt ki kell elégíteni, mert ha nem kap elegendő lehetőséget a sétára, feszültté, fékezhetetlenné válik. Gyermekek mellé is ajánlható, nagyon szelíd állat, a házőrzés azonban éppen ezért nem erőssége. Jelenleg a fajta megmentésén fáradoznak a tenyésztők a kisszámú populáció miatt, az Országgyűlés 2004-ben nemzeti kinccsé nyilvánította.

Erdélyi kopó

Sajnos ez a csodálatos kutyafajtánk igencsak veszélyeztetett helyzetben van. A kihalás szélén állt a fajta, amikor még éppen sikerült megmenteni. A kopók remek vadászkutyák, a vadak hajtásánál nagyon jól együttműködnek gazdájukkal. A (honfoglalásnak nevezett) hazatérés idején már használtak őseink az erdélyi kopóhoz hasonló kutyát, az azóta kihalt pannon kopót. Vörös és fekete-cser színben létezik, hosszú- és rövidlábú változatban is. Családi kedvencnek is tartható, gazdáját hűen követi, a gyerekeket nagyon szereti, mindemellett igénytelen, idegenekkel bizalmatlan fajta, ezért házőrzésnél is lehet rá számítani. Az erdélyi kopóval azonosnak tekinthető a szlovák (helyesebben felvidéki) kopó, népszerűségük egyre nő, ami a fajta megmaradásának fontos feltétele.

Komondor

A világon mindenütt ismert és a mai napig is népszerű pásztorkutya, aki házőrzésre is kiválóan alkalmas. Rendkívül látványos szőrzete miatt külföldi kiállításokon is népszerű fajta. Az biztosan tudható róla, hogy a legkésőbb a 13. században már ismerték és használták is a Kárpát-medencében, nem terelésre, hanem a nyáj megvédésére. Bár a II. világháború megtizedelte a fajta egyedszámát, de a jó tenyésztésnek köszönhetően hamar újra erős, tiszta fajtájú egyedek születtek. A komondor híres arról, hogy a házőrzést még csak tanulnia sem szükséges, annyira a vérében van. Mindemellett a gazdájához ragaszkodó, hűséges, de a számára értelmetlen parancsokat nem teljesíti, rendkívül szabad, önálló fajta. Nem lakásba való, de a tanyasi gyerekeket bátran rábízhatjuk, akár élete árán is megóvja őket.

Kuvasz

A komondorhoz hasonlóan őrző-védő feladatot látott el a nyáj mellett. Árpád magyarjaival jött a Kárpát-medencébe, tehát hosszú ideje társunk és védelmezőnk. (Ismert egy „szlovák” kuvasznak illetve csuvacsnak nevezett fajta is, mely a magyar kuvasszal szinte teljesen megegyezik, szőrzete kissé sárgásabb.) Sokoldalúságát mutatja, hogy nemcsak őrzésre, de vadászatokon is használták. A II. világháború a kuvaszt szinte kipusztította, hiszen a szovjet fegyverek nem kímélték a portát őrző nagy fehér ebeket. A fajta feltámasztása szerencsére sikerült, külseje és jelleme nem sérült. Elterjedt nézet, hogy a kuvasz agresszív és támadó, azonban ez csak egy gyengekezű gazda mellett eshet meg, vagy ha nem kap megfelelő bánásmódot az állat. Tény, hogy mozgásigénye, szabadságvágya és foglalkozásigénye nagy, de ha ezeket megadjuk neki, akkor hűséges, odaadó, ragaszkodó kutyánk lesz.

Magyar agár

A vadászatok kitűnő futója volt már a hazatérés előtt ez az izmos, szikár kutya. Elegáns, szép állat, lakásban is tartható, jó családi kedvenc válhat belőle. Bár őrzi a házat, mégsem válik agresszívvá, akár lakótelepi lakásban is jól tartható, ha naponta meg tudjuk adni neki a szükséges mozgásmennyiséget.

Magyar agár

Mudi

Talán a legkevésbé ismert fajtánk, pedig számos jó tulajdonsága van. Remek pásztorkutya, akinek feladata a terelés volt. Két-háromszáz évesfajta, kissé spiccre emlékeztető vonásokkal. Érdekesség, hogy a terelőkutyák a terelőösztönüket képesek akár a családban is kiélni, ahol több gyermek van, megfigyelhető, hogy a kutya mintegy „baby sitterként” felügyeli az elcsatangoló gyerekeket és visszatereli őket a „nyájba”. Munkakutyaként el kell látni megfelelő feladatokkal, eleget kell sétáltatni, de ha ezt megkapja, kis termete miatt akár lakásban is tartható kedvenccé válik.

Puli

A mudival szemben a puli világszerte a legismertebb magyar kutyafajta. Jellegzetes külleme, zsinóros szőrzete már a Kr.e. 4 században felbukkant sumér ábrázolásokon, a Kárpát-medencébe Ázsiából került. Remek terelőkutya, intelligens, bátor, önálló fajta. Lakásban méreténél fogva akár tartható is lenne, ám szőrzete miatt kevésbé ajánlott. Gazdájához hűséges, ám eléggé ugatós fajta. Rajongói szerint „éppen csak meg nem szólal”, kimondottan okos, intelligens kiskutya.

Pumi

Szintén nagyon ismert terelőkutyánk, nemzeti örökségünk része. A 17. században kialakult, kissé terrier-jellegű fajta, ma is használják terelőmunkára, de egyre inkább előtérbe kerül agility versenyeken elért jó eredményeivel úgy is, mint erre a sportra kifejezetten alkalmas fajta. Energikus, vidám kutya, családi kedvencnek nagyon alkalmas, sok mozgást igénylő állat.

Erdélyi kopó (erdelyikopo.net)

Rövidszőrű magyar vizsla

Legismertebb vadászkutyánk neve a „vizslat” szóból eredeztethető, már a hazatéréskor is társa volt a magyaroknak a nagy vadászatokon. Manapság is népszerű és egyre többen tartják családi kedvencként, amire egyébként teljességgel alkalmassá is teszi külleme és jelleme is. Barátságos, kedves kutya, rövid szőrénél fogva inkább lakásban tartandó, a hideget nehezen viseli. A házőrzésben nem jeleskedik, hiszen „a betörőt is körülrajongja”. Sok sétára van szüksége, akárcsak drótszőrű testvérének, hogy ne váljon kezelhetetlenné. Megfelelő lemozgatással nyugodt, ragaszkodó kutyánk lehet.

Milyen tehát a magyar kutya? Erős, határozott, furfangos jellem. Szabadságszerető, önálló, intelligens. Munkakutya egytől-egyig, szorgalmas, ha nincs feladata, kezelhetetlenné válik. Barátságos, de a szeretteit megvédi. Bár több közülük a kihalás szélén állt, mégsem tűnt el, hanem megmenekült. Ilyenek vagyunk mi, magyarok is? Hiszem, hogy igen. Dolgos, szorgalmas nép, akiknek nem összeszerelő üzemekben, hanem a kutatás és fejlesztés területén kellene dolgoznunk. Szabadságszerető, önálló? Szabadságharcaink bizonysága szerint igen. Bízom abban, hogy ez a kihalás szélén álló nép újra felemeli a fejét és hatalmasra duzzad. Ebben talán segíthet az is, ha magunk mellé veszünk egy magyar kutyát, akivel kölcsönösen tanítjuk egymásnak, milyen is a magyar virtus!

 

Zigó JuditZigó Judit

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások